2009.12.24. 18:00
Sztyeppei népek sorozat: Az úzok
Az úzok az oguz törzsszövetség tagjai voltak. Ez így valószínűleg nem túl sok információ az átlagolvasó számára, hacsak nem maga is sztyeppei nép rajongó (én egyébként nem vagyok az, csak érdekelt a téma hajdanán. Bizánc szerintem sokkal izgalmasabb, vagy éppen az ókor :). Nos, anélkül, hogy komolyabban elkezdenék regélni egy olyan témában, amelyhez én sem értek tökéletesen, a történetünk kezdetén a türk birodalom létrejöttének idejében vagyunk. A türkök a 6-8. század között hoztak létre egy nomád birodalmat Belső- és Közép-Ázsiában, és egyébként Bizánc szövetségesei voltak egyes, a Szasszanida Perzsia ellen viselt háborúik idején. Az oguzok ennek a türk birodalomnak az északkeleti vidékén, a mai Északnyugat-Mongóliában éltek. Bár a türkök többször leverték őket, mégis viszonylag függetlenül tették a dolgukat, majd a türk birodalom hanyatlásakor délnyugat felé vándoroltak, és így érkeztek meg a besenyők, és más népek szomszédságába.
Namost ezek az oguzok még nem az úzok. Ezek az oguzok ugyanis nagyjából a 9. században (a besenyők elzavarása után) Közép-Ázsia északi részének uraivá váltak. A tőlük délre elterülő muszlim hatalmak hatására jelentős részük át is tért az iszlám hitre, és nem sokkal később a Kaszpi-tengertől délre fognak megjelenni, az egyik törzsük kimondottan nagy szerepet fog majd játszani, őket hívják szeldzsukoknak. Ez is egy szép hosszú (Bizánc-kedvelőknek nem szép) történet lenne, de minket most ez nem érdekel, mert ezeknek a törzseknek a túlnyomó többsége nem jutott el a sztyeppevidék európai részére. Vannak azonban kivételek, őket nevezzük úzoknak. Az oguz törzsek kisebb része ugyanis észak felé vette az irányt. Az úzok tehát a Közel-Keletet meghódító, majd Anatóliát, és Azerbajdzsánt (vagy ahogy megjelenésük előtt hívták: Atropatene-t) benépesítő törökök elég közeli rokonai.
Az úzok további tevékenységét a besenyőkhöz hasonlatosan a szomszédaik befolyásolták. Testvéreik a 11. században elkezdték meghódítani a Közel-Keletet, így Közép-Ázsia északi részén a kipcsak-kimek törzsek váltak a legerősebb törzsszövetséggé. A besenyőket az úzok még az ő segítségükkel kényszerítették továbbhaladásra Etelköz felé, területeiket pedig saját használatba vették. Ekkor a Don és az Aral-tó közötti területeket oguz sztyeppének is nevezték, meglehetősen nagy területet uraltak ugyanis. A 11. század közepén viszont nekik is kevés lett a hely az Aral-tó és a Don között, és megindultak nyugat felé - nem egészen önként, hanem a kunok noszogatására.
Szemben szeldzsuk rokonaikkal, az úzok alapvetően csak epizódszerepet játszottak a sztyeppe történetében. Ugyanis, amikor Kelet-Európába értek, már kissé feltorlódtak arrafele a népek. Sajátos módon pont ők kerültek a cintányér két fedele közé: nem voltak ahhoz elég erősek, hogy a besenyőket megverjék, és közben természetesen a kunok is szorították őket nyugat felé. A besenyőket persze kimozdították a területeikről, de miután azok lepattantak Magyarországról, és Bizáncról is, gyakorlatilag mindkettő törzsszövetséget megsemmisítette az előbb említett két királyság, az orosz fejedelemségek, és a kunok. Vagyis a kunokhoz, és a besenyőkhöz képest az úzoknak nem jutott túl sok szerep a magyar történelem formálásában.
A 11. század közepétől, miután megjelentek a besenyők szállásterületén, a sorsuk is viszonylag szorosan összefonódott velük: jelentős részük bizánci területen telepedett le, kisebb részüket a kunok alávetették, illetve az orosz fejedelmek szolgálatába álltak (akik tork néven is ismerik őket, ez a kifejezés valószínűleg a türk szóból ered). Ez tehát egy elég rövid kis poszt lesz, merthogy a történetünk itt nagyjából véget is ér.
Az úzok Magyarországon
Magyarország közvetlen környezetében 1060 környékén jelenhettek meg. A szállásterületük ekkor valószínűleg Moldva területén volt. Valószínűleg az egyik komolyabb új haza szerzési kísérletük volt az, hogy 1068-ban a besenyőkkel szövetségben betörtek Magyarország területére. Az ekkor éppen jó viszonyban levő Salamon király, illetve Géza, és László hercegek Kerlés mellett eléggé elpáholták új hazát kereső barátainkat. László már ekkor kitűnt vitézségével, itt történt meg az az eset, hogy kiszabadított egy elrabolt lányt, a "kun" elfogóját meg levágta. Idézet a Képes Krónikából:
” Salamon királyt heves lelkülete, bátorsága elragadta és csapatával a legmeredekebb hágón, valósággal kúszva hatolt fel a pogányokhoz, azok meg sűrűn szórták rá nyilaik záporát. Géza herceg azonban mindig óvatos volt, a menedékesebb lejtőn hatolt fel, nyilakat szórt a kunokra; öccse, László az első támadásnál négyet ölt meg a legvitézebb kunok közül, az ötödik nyíllal súlyosan megsebesítette, de utóbb ezt is megölte ...(László herceg) meglátott egy pogányt, aki a lova hátán szép magyar lányt hurcolt magával. Azt gondolta ... ez a váradi püspök leánya, és bár nehéz sebben volt, mégis hamar űzőbe vette lova hátán, melyet Szögnek nevezett. ... a lány nagyon kérte, ne ölje meg (a kun harcost), hanem bocsássa el. Ebből is kitetszik, nincsen hűség az asszonyokban, bizonyára fajtalan szerelemből akarta megszabadítani. A szent herceg azért sokáig mérkőzött a férfival, majd elvágta inát és megölte. De az a lány nem a püspök lánya volt.”
Azt már a besenyőkkel kapcsolatos részben is említettem, hogy nehéz eldönteni, hogy itt kikről is van szó valójában. Az is lehet, hogy mindhárom népség (besenyők, úzok, kunok) részt vett ebben a vállalkozásban, de tekintve, hogy ez idő tájt még inkább az úzok voltak "főnökök" a Magyar Királyságtól közvetlenül keletre levő területeken, valószínű, hogy a szövegben szereplő kunok inkább úzok. Viszont mivel az úzoknak túl sok lapot nem osztottak, és maximum pár évtizedig boldogították a székely határőröket, utólag mindez egybefolyt a kunok érkezésével.
Habár olyan nagy számban, mint a besenyők, vagy később a kunok nem telepedtek le, de vannak arra utaló jelek, hogy egyes úz csoportok is letelepedtek a hazánkban. Az Uz, Uza, Uzdi, Uzlar (ez utóbbiból lett Eszlár) helynevek, illetve a tork (türk) népnevet jelző helnevek, mint a barcasági Türkös határozottan úz betelepülőkre utal. Ózd városának neve is nem kizárt, hogy az úz népnévből származik. Viszont az úzok jelentős része lehet, hogy nem a 11. században, hanem a kunok betelepülésekor került az országba, mint a kunok segéd / alávetett népe.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.24. 18:22:55
Amenhotep 2009.12.25. 09:52:00
Omár mollah 2009.12.25. 11:56:19
Varánusz · http://varanusz.blogspot.com 2009.12.25. 17:24:21
NAR 2009.12.25. 17:46:22
prukker 2009.12.26. 00:00:11
Ellenben lenne egy kérdésem a helynevekkel kapcsolatosan.
Ugyebár vannak az úzok. Jönnek mennek, egyszercsak letelepednek és úgy döntenek a bölcsek, hogy akkor legyen a hely neve, ahol lakunk Úz, mert mi úzok vagyunk?
Ez meglehetősen fűzfanéprajzozásnak tűnik nekem....
Ha pedig más nevezte el a falujukat Úznak, akkor ők miért vették ? Nyiélván ők is hívták a helyet a maguk nyelvén valaminek, miért vetették alá az "idegenek" elnevezésének magukat?
bloggerman77 2009.12.26. 00:12:41
hami
ezek eléggé elrugaszkodott elképzelések, az Eszlár/Oszlár név besenyő településre utal, a Türkös meg hangzó felcserélődéssel lett a "Tükrös"-ből.
Az Uz-Uza meg személynévi nominativusos névadás.
hami · http://toriblog.blog.hu 2009.12.26. 00:42:21
@prukker: nem pár száz évvel később, hanem pont akkoriban.
tenegri 2009.12.26. 00:57:34
tenegri 2009.12.26. 01:07:44
Mixer 2009.12.26. 03:47:19
Törcsi:Got_som'_weed? 2009.12.26. 17:26:14
Csak az ellenreformációtól vették igazán komolyan. Akkor is csak a fundamentalista jezsuiták jelenlétének "motiválására". A 17. sz.-i jezsuita küldetéstudat és befolyás kb. olyan, mint az iráni Forradalmi Gárda hadserege (a mókás nevű Baszidzs, ami egy, a magyarból átvett szerb káromkodásra hasonló hangzású elnevezés).
bloggerman77 2009.12.27. 02:04:05
ez igen hajaz Györffy elképzelésére, sőt gyakorlatilag teljesen az, csakhogy Györffy életében még csak respektálták, de ma már nem.
Mert ez az elképzelés arra megy ki, hogy egy népcsoport nem nevezi el önmagáról a települését.
De miért nem?
bloggerman77 2009.12.27. 02:07:20
a Kárpát-medence korai vítnevei mind a víz valamuilyen tulajdonságára utalnak (pl. Gyöngyös, Sajó /= Sa jó - Sós víz/, Aranyos stb.) ebbe a sorba illik a Tükrös név, de a Türkösnek semmi értelme. Főleg mert a magyarok a türk népeket a saját törzsi neveiken ismerték (besenyő, kun), és nem 'türk' néven.
Rasz 2009.12.27. 16:25:30
tenegri 2009.12.27. 22:39:43
Mint írtam, én nem vagyok ennek a területnek szakértője. Tudom, hogy ami a törzsneves neveket illeti, azt nem én találtam ki, de az egész megközelítés (törzs- és népnevestül) meglehetősen logikusnak tűnik, magamtól is erre jutottam. Nem állítottam, hogy kizárólag külső elnevezések lehetnek ilyenek (bár én továbbra is valószínűnek tartom, hogy többségében azok), de olyan szempontból mindegy is, hogy etnikai, törzs- vagy nemzetségnév használatára egy településnévben mindenképpen vmilyen megkülönböztetési szándék vezethet, akár a lakók maguk, akár külső szemlélők adják is a nevet. A megkülönböztetésre jó ok lehet a kisebbségnek a többségtől való megkülönböztetése (és ezt valóban megtehetik a helyiek és külsősök is) - fordítva erre ritkábban lehet szükség (bár el tudok képzelni ilyen esetet is). De igazából pro- és kontra is konkrét adatokkal lehetne csak hitelesen érvelni. A német(i), lengyel, tót(i), olasz(i) és hasonló nevek olyan szempontból külső elnevezéseknek tűnnek, hogy nem az adott etnikai csoportok önelnevezései - ettől még persze lehetnének fordítások is.
GaceTillerro · http://www.mindennapiafrika.info 2010.01.01. 20:05:15
azVégek 2011.01.27. 15:56:08
azVégek 2011.01.27. 17:53:35
Most meg teljesen elrugaszkodva a valóságtól: a legenda szerint Salamon (az ex-király) a mai Brassó közelében bújkált (másik változatban remetéskedett) egy ideig, ott ugratott át egy sziklán ellenségei elől menekülve, s ott ásta el a koronáját, elhagyva az országot. Az elásott kincs emléke fennmaradt a király kísérői között, s egyszer egy csapat fiatal eljött megkeresni, de nem találtak semmit. Időközben ugyanis az ide települt szászok megtalálták a koronát egy kidőlt fa gyökerei között ,innen Brassó címerében a gyökeres korona. A kincskeresők végül megtelepedtek a város falain kívül,s ezt a városrészt a magyarok Bolgárszegnek nevezik.
Nah. Legenda, tehát nem szabad tényként kezelni, de érdekes dolgokat őriz a népi emlékezet, nem?
kotyesz 2023.10.30. 00:02:32
Ugyanez Dormánd a legenda szerint besenyő király letelepitésére jelölt volt a hely , mondjuk itt elgondolkodtató a lefordított jelentés:
elentése
' A Dormánd férfinév a török eredetű régi magyar Dormán név kicsinyítőképzős alakváltozata. Pontos jelentése nem ismert (ha van vagy volt), de egy (meg)áll jelentésű ótörök szót tartalmaz."
kommentek